Bezár

Történelmünk

A kezdetek

A BEAC futballélete szinte egyidős a magyar foci történetével, már a klub megalapításakor, 1898-ban létrejött a labdarúgó szakosztály, és a Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-es alapításában is aktívan részt vett az egyesület. 1901. február 17-én a régi Millenáris-pályán megrendezett első magyar bajnoki futballmérkőzés (BTC-BSC 4:0) játékvezetője a BEAC-os Speidl Zoltán volt.

A BEAC már az első magyar bajnokságban ki tudott állítani csapatot a másodosztályban. A Sport-Világ így tudósított a csapat első, 1901. március 3-ai mérkőzéséről:

„E csapat első szereplésekor már győzelmet aratott: 6:2 goal aránnyal verte a F.T.C. II. csapatát, mely legjobb második csapataink közé tartozik… a BEAC csapata hamarosan előkelő helyet fog magának kivívni a football csapataink között.”

Sport-Világ

A dicső első harminc év

Ez a jóslat 20 év múltán érett be. Az első világháború nehéz éveiben egyedül a labdarúgó szakosztály fénye pislákolt, mely leginkább a szakosztályvezető, MLSZ alelnök és BEAC főtitkár Dr. Földessy János aktív szervezésének volt köszönhető. 1922 őszére fejeződtek be a közel 5 millió koronából megvalósuló fejlesztések, melynek eredményeként egy korszerű, 15.000 fős lelátóval rendelkező BEAC-sportpályát avathattak fel.

Ez a fejlesztés a BEAC-os futballéletre is nagy hatással volt. Az 1924/25-ös bajnokságban már az I. osztályban szerepelt a csapat, és 9. helyezést ért el, ez mindmáig a BEAC labdarúgó szakosztály legjobb eredménye. Ekkoriban több válogatott játékos is játszott a csapatban; Pluhár István, Stófián János és Pesovnik László.

Pluhár István

Pluhár István joghallgatóként a BEAC színeiben kezdett futballozni. Pápai névvel kétszer volt válogatott labdarúgó, majd a Testnevelési Főiskola labdarúgás tanára. Emellett a Nemzeti Sport tudósítója, rovatvezetője, majd főmunkatársa volt, ahol kiváló alkalma nyílt a sporttudósításban elmélyíteni tudását. 1930. május 11-én, Magyarországon elsőként közvetített rádióban futball-mérkőzést, a Magyarország-Olaszország Európa Kupa találkozót Bár a magyar csapat 5-0-ra kikapott, ő olyan jól szerepelt, hogy a lapok másnap így írtak róla: „a legjobb játékos Pluhár volt!”.

Pluhár István, az első magyar rádiós sportriporter, a BEAC labdarúgója

NBII-ből a BLSZII-ig

A sikeres 20-30-as évek után 1960 környékén a csapat az NBII-ben vitézkedett mindössze heti két-három edzéssel, hiszen a csapat magját továbbra is mérnökök, jogászok, tanárok adták akik nem tudtak heti 3 alkalomnál többet fordítani a labdarúgásra. A csapat 1970-71-es szezonra az NBIII-ba zuhant, ahol még mindig az élcsapatok közé tartozott, azonban innentől már csökkent a csapat eredményessége és a három évre rá már csak a BLSZ 2-ben játszottak a zebramezesek. Ennek egyik indikátora a híres Mező utcai katlan állapotának romlása és felszámolása volt, ami a jelenlegi Allee bevásárlóközpont helyén állt. A közel öt éves szünet után az 1978-79-es szezonra költözhettek vissza a BEAC játékosai a XI. kerületbe, a Bogdánfy úton egy kiváló minőségű pályát kaptak a labdarúgók az atlétika szakosztállyal egyetemben. A pálya igaz ragyogó volt, de az évtized elején még kiváló labdarúgókból álló csapat, a lecsökkent költségvetés és támogatás eredményeképp egy ötödosztályú középcsapattá vált. A nyolcvanas évek nagy részében a fekete-fehérek továbbra is budapesti másodosztályban szerepeltek több-kevesebb sikerrel.

Csapatkép 1985-ből

A közelmúlt és a jelen

A tartalom feltöltés alatt…

Források:

BEAC – Az elsők kiállítás 

Meccsutan Blog – Sujtó László interjú

Kutassi László – 100 éves a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club